Mindenekelőtt nagyon köszi, hogy ennyien lájkoljátok ami történik!:) Jó érzés ám:)
Az átcsomagolást többé-kevésbé sikeresen abszolváltam, anyukáméknak egy kisebb agyérgörcsöt okozva ezzel, szóval átlagosnak mondható készülődést zavartam le indulás előtt.
Miután kiderült, hogy a cuccaim körülbelül annyit nyomnak táskástól, mint én magam, édesanyám elkezdett nagyon aggódni, de hamar megnyugtattam, hogy Budapesttel ellentétben itt minden metrómegállónál van minimum egy lift, amivel közlekedhetek, amíg eljutok a míting pojinthoz:) Ez így is történt, bár helyenként a babakocsis párok szívesebben löktek volna a liftaknába:D
Végül a megbeszélt helyen megtaláltuk egymást Brigitte-vel (anyukával), aztán összeszedtük a kölyköket és elindultunk egy helyes kis étterembe, ahová később apuka is csatlakozott. (A család bemutatására is sort kerítek majd, de szeretném kicsit jobban megismerni őket, hogy pontosabb képet kapjatok.)
Így néz ki, amikor kiderül, hogy dislexiás vagyok és barátosnéimmel ellentétben Pécs helyett Bécs irányában indultam el letelepedni:) Mindegy, ha már itt vagyok, maradok is egy picit;) Beálltam au pair-nek Bécsben pár hónapra, hátha ragad rám egy kis német is a kosz mellett:)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pakolás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pakolás. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. március 11., péntek
...3...2...1...Blastoff!
Drágaságos barátaim, és úgy egyébként mindenki, aki idetéved, Grüß Gott! :) A hirtelen szökésem miatt keletkezett űrt megpróbálom ilyen formában betölteni egy időre, vagy legalábbis elmesélni ha történik velem valami izgi, vagy kevésbé izgi dolog.
Igyekszem majd életképeket közvetíteni, meg fotókkal illusztrálni, hogyan ismerem meg a 'sógorok' világát éééén, aki még sosenem élt külföldön:)
Ma, illetve az óra szerint már tegnap, sikerült 3 táskát teletömnöm a dolgaimmal, ami szerintem egyáltalán nem sok, legalábbis jóval kevesebb, mint amire számítottam. Ez volt talán a első alkalom, amikor hosszabb távra csomagoltam, és nem tört rám hisztiroham valahol a zoknik, a hajszárító és a sapkáim elpakolása közben félúton:) Ami pedig nem jellemző, mert nagyon ragaszkodós vagyok: képes voltam néhány ruhaneműt a szemétbe dobni, illetve miniatűr túrkálót nyitottam a lakótársak részére (igen Katika, ez mindig az aktuális szobatársak privilégiuma:D ). Végül mire Győrbe értem, a táskák már sokkal nehezebbnek tűntek és nagyon könnyen meggyőztem magam, hogy biztosan van még a cuccaim között egy-két olyan holmi, amit anyukámra hagyok...
Helyem ugyan lesz a cókmóknak, de Bécsben tömegközlekedni állati nagy csomagokkal sajnos ugyanolyan ultraszívás, mint Budapesten:)
Holnap Schönbrunn elfoglalása után újra jelentkezem;)
Igyekszem majd életképeket közvetíteni, meg fotókkal illusztrálni, hogyan ismerem meg a 'sógorok' világát éééén, aki még sosenem élt külföldön:)
Ma, illetve az óra szerint már tegnap, sikerült 3 táskát teletömnöm a dolgaimmal, ami szerintem egyáltalán nem sok, legalábbis jóval kevesebb, mint amire számítottam. Ez volt talán a első alkalom, amikor hosszabb távra csomagoltam, és nem tört rám hisztiroham valahol a zoknik, a hajszárító és a sapkáim elpakolása közben félúton:) Ami pedig nem jellemző, mert nagyon ragaszkodós vagyok: képes voltam néhány ruhaneműt a szemétbe dobni, illetve miniatűr túrkálót nyitottam a lakótársak részére (igen Katika, ez mindig az aktuális szobatársak privilégiuma:D ). Végül mire Győrbe értem, a táskák már sokkal nehezebbnek tűntek és nagyon könnyen meggyőztem magam, hogy biztosan van még a cuccaim között egy-két olyan holmi, amit anyukámra hagyok...
Helyem ugyan lesz a cókmóknak, de Bécsben tömegközlekedni állati nagy csomagokkal sajnos ugyanolyan ultraszívás, mint Budapesten:)
Holnap Schönbrunn elfoglalása után újra jelentkezem;)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)